"Arra gondolni, hogy hamarosan meghalok, mindig segített nekem az élet nagy döntéseiben. Minden elvárás, félelem, szégyenkezés vagy kudarc szétmállik a halállal szembenézve, meghagyva azt, ami igazán fontos. Láttam és megéltem az életet a maga valójában. Igazságtalanság, nyomor, szenvedés és boldogtalanság bármerre... És a végén se dicsőség, se bátor utolsó szavak, csak a kérdés fátyolos szemünkben, hogy miért. Nem hiszem, hogy azt kérdezzük, miért halunk meg. Sokkal inkább azt, hogy miért éltünk? Ha az élet ilyen sivár, ki dönti el mi az őrültség! Talán épp a hasznos cselekedetek, az álmainkról való lemondás, vagy a túlzott józanság. A legnagyobb őrültség azt látni az életben, ami valójában, és nem azt, ami lehetne!"
Albert
